Hogyan Készítsünk Szegélyt A Kertben - 1

2024 Szerző: Sebastian Paterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:50

A tereprendezés formájának megválasztása

Kerti telkünk kialakítását ugyanúgy választjuk meg, mint a házunk tervét - elvégre itt is élünk, szoros kapcsolatban állunk a természettel. És megteremtjük saját világunkat a növények élő színei segítségével. Ebben a kreativitásban rejlik a tájtervezés művészete - az a képesség, hogy a vadon élő állatok szerves és gyönyörű sarkát hozza létre. De az egész titok az, hogy a sarka pontosan megfelel Önnek, ízlésének és törekvéseinek. A saját kert létrehozásának kezdete a stílusának megválasztásával jár. A tájtervezésben két fő stílust különböztetnek meg - rendszeres és szabad.

A vadon bármely sarkában példaként szolgálhat a szabad stílus: a növények szabad elrendezése, a szigorú szimmetria szabályainak elutasítása, az egyenesek és a tiszta szögek hiánya különbözteti meg. Nagy jelentőségű a szabad stílusú telkek kialakításánál a pázsit, a mixborder, a rockeries, az alakzatos sövények és a sima ívű utak létrehozása.

Viszont a szigorú szimmetria elve szerint szabályos stílusú kert van kialakítva, ahol megfigyelhető a kerti utak és a telepítési sorok egyenessége. A tiszta geometriai formák a rendszeres kerttervezés nélkülözhetetlen tulajdonságai.

A saját kert stílusának megválasztásával egyidejűleg a tereprendezés módját is választja, csak ebben az esetben, amikor növényeket helyez el a kertbe, harmóniát és összekapcsolódást érhet el az egyes részei között. A rendszeres tervezésű kertben a fő szerepet a virágágyások, a szigorú határok, a pergolák és az egyenes utak létrehozása játssza.

Határ

Figyelembe véve a tereprendezés meglévő formáit, azt látjuk, hogy ezek egy része teljesen független, és a kert vagy az ékezetek külön elemeként működik, míg mások összekötő összeköttetéseket jelentenek, feladatuk a szem irányítása, a határok megjelölése, az alak vagy a hangsúly hangsúlyozása. Ez utóbbihoz tartozik a tereprendezés legérdekesebb formája - a határ. A határ a kertek és virágágyások rendszeres összetételére utal, bár most az európai kertészek könnyed kezével zöldségeskertekbe vándorolt. Mindezt okkal! Végül is a határ olyan, mint egy kép kerete, ez az utolsó elem, amely nemcsak korlátozza, hanem hangsúlyozza a növényi kompozíció szépségét is.

A határ létrehozásának titka egyszerű - ez egy egységes, sűrű és keskeny határ, amely leggyakrabban azonos típusú növényekből áll, egy vagy három sorba ültetve. A klasszikus szegély magasságában különböznie kell a körülvett vagy hangsúlyozott növényektől, vagyis alacsonyabbnak vagy magasabbnak kell lennie, és maga a határ magassága 5 és 30 cm között mozog (a szegélyt nem szabad összetéveszteni a szegélysövényekkel, a magasság, amely akár egy méter is lehet). Leggyakrabban a szegélyt díszkertben és virágoskertben használják. Van még egy virág- és dísz-lombhullató növények egy csoportja, amelyeket úgynevezett szegélyeknek nevezünk.

A járdaszegély növény fő megkülönböztető tulajdonságának a tömörségnek és a kis termetnek kell lennie. Leggyakrabban dekoratív lombhullató növényeket használnak, amelyek érdekes állagúak: gazdag zöld, ezüstös, sárga, tarka vagy bordó vörös. A klasszikus európai határ egy nyírt bukszusfa. Valóban sokoldalú határnövény: kompakt, dekoratív, nagyon lassan növekvő és kiváló nyírástűrő. A Nyári kert létrehozásakor I. Péter Európából is hatalmas mennyiségű puszpáncsemetét hozott tereprendezésre. Egy szezonban a Nyári kert határai európai módon voltak bemutathatóak, de csak az első télig.

Tavasszal a szentpétervári kertészek ugyanazzal a problémával szembesültek: miből lehet kereteket létrehozni a Nyári kert virágokkal festett festményeihez. És megtalálták a megoldást: vörösáfonya. Ez az ősi orosz növény megfelel a határmenti növényekre vonatkozó összes követelménynek: alulméretezett, kompakt és dekoratív. Sőt őszre az áfonya szegélyeit vörös bogyósgyöngyök díszítik.

Vegyük tehát fontolóra a Nagy Péter kori kertészek által megtalált lehetőséget: az áfonya szegélyét. Előnyei: tartós (lehetséges felhasználása 15-20 év), évelő (nem igényel évenkénti megújulást), dekoratív hótól hóig, jól tűri a frizurát és lassan növekszik, további termést adhat a gyógyító levelekből és bogyókból.

Hátrányai: meglehetősen hosszú létrehozási periódus (az ültetési anyag önművelésével - legfeljebb három évig), nehéz fajtaültetési anyaghoz jutni, rendszeres nyírással a kézzelfogható kézzelfogható veszteségek lehetségesek.

Nem nehéz önállóan előállítani az ültetési anyagot - az áfonya vetőmaggal és vegetatív módon is jól szaporodik. A magok teljesen rétegződnek, ha a bogyókat 4-5 hónapig a hűtőszekrény alsó polcán tárolják. Ezt követően a bogyókat összetörik, a magokat megmossák és előkészített palántadobozokba tőzeg, homok és kerti talaj keverékével 2/2/1 arányban, enyhén a felületbe nyomva vetik.

A talajkeveréknek erősen savas reakcióval kell rendelkeznie. A dobozt két hétig üveggel vagy fóliával zárják - a csírázásig, majd a menedéket fokozatosan eltávolítják. A palántákat már a helyszínen feltépik az iskolába, az előkészített talajba, ugyanolyan összetételű, mint az óvodában, és erősen savas reakcióval. A palántanevelés egy-két évig tart.

A vegetatív szaporítást kora tavasszal hajtják végre szár- vagy gyökérvágásokkal. A dugványokat 5-10 cm hosszúságban (3-6 rügyekkel) vágjuk, az alsó végükkel leeresztjük, levesszük róla a leveleket, a gyökérképzőbe 12-24 órára, ezt követően megmossuk és ferdén ültetjük egy iskolában ill. üvegház. A gyökeresedési arány meglehetősen magas, de a palántákat állandó helyre csak egy-két év elteltével szabad ültetni, a fejlődésüktől függően. Az áfonya ültetésére a leendő járda helyén 30 cm széles, 20-30 cm mély (a talaj összetételétől függően) és a szükséges hosszúságú árkot ásnak.

Az árkot savanyú, magas láp tőzeggel töltik meg, kis mennyiségű homokkal és kerti talajjal. Jobb tavasszal ültetni a palántákat, még mielőtt a rügyek megduzzadnának, de a zárt gyökérrendszerrel értékesített kész palántákat az év bármely szakában el lehet ültetni, mélyítés nélkül ültetik őket. Az ültetést augusztus végén - szeptemberben lehet elvégezni. A jó, sűrű járdaszegélyhez egyaránt alkalmas egysoros és kétsoros (kockás) ültetés. Az egy sort a növények között 10 cm-es távolsággal, a dupla sort - a növények között 15 cm-rel, a sorok között 15 cm-rel végezzük.

Ültetés előtt a járdaszegély talaját komplex klórmentes, hosszú hatású műtrágyával kell feltölteni, és az ezt követő etetést csak egy év múlva szabad elkezdeni. A talajtakaró anyagok közül kiválaszthatja azokat, amelyek savanyítják a talajt: fűrészpor, fakéreg, fenyőtű.

Az áfonya szegély gondozása egyszerű. A fiatal növényeket a jobb elágazás érdekében azonnal be kell csípni az ültetés után, és a jövőben ez a művelet helyettesítheti a frizurát, amelyet általában élénk határon végeznek évente kétszer: tavasszal és júliusban, gyengén pedig csak a nyár közepén. Nem szabad elragadtatnia az öntetektől: az áfonya nem szereti ezt, jobb, ha szükséges, komplex klórmentes műtrágyákkal vagy szerves műtrágya oldattal.

Az áfonya határ az évek során növekszik, és gondolkodnia kell a ritkításán, de a felesleges ültetési anyag könnyen felhasználható új határ létrehozására vagy gyógyászati alapanyagként. Az áfonya szegély nagyon dekoratív és funkcionális mind a virágoskertben, mind a kerti ösvények mentén, a parterekkel és virágágyásokkal határos.

Mint már megjegyeztük, az európai kertészek könnyed kezével a határ, mint a rendszeres tervezés eleme, a veteményeskertbe is átköltözött. Természetesen, aki nem akarja a kertjét nemcsak a zöldségtermelés szállítószalagjának, hanem művészeti alkotásnak is tekinteni. De itt felmerül egy probléma: egy jó kertész megfigyeli a vetésforgót, mi a helyzet egy olyan stabil dologgal, mint a járdaszegély? Legyen mobil, természetesen!

És itt jól jön egy zöldséges vagy ehető határ.

A virágoskerteknél vannak egynyári határnövények, de ez nem felel meg mindenkinek: sokkal kényelmesebb a kész évelő kereteket virágokkal megtölteni. A veteményeskert egészen más kérdés, itt a mobilitás csak örvendetes, csak a növények kompatibilitását kell figyelembe venni. Vannak azonban olyan univerzális növények, amelyek a zöld zöldségekhez kapcsolódnak, és amelyek új szerepet vállalnak. Az ehető határok előnyei: nagyon gyorsan jönnek létre, a vegetációs időszakuk során dekoratívak, nem igényelnek egyéni gondozást, könnyen eltávolíthatók vagy más helyre vihetők.

Az ehető határok hátrányai: rövid eltarthatóság, kettős felhasználás - étel és dekoráció. A későn érő fejes saláta határa nemcsak a kertben, de a kertben, sőt a virágoskertben is remekül mutat. A sűrű és fényes saláta levelek kiváló dekorációként szolgálnak, ráadásul a saláta szinte minden kerti növényhez kompatibilis. A salátahatár élettartamának meghosszabbítása érdekében a magokat azonnal állandó helyre kell vetni. A saláta növény jól viseli a rövid távú fagyokat, míg a levelek felolvasztása után nem veszítik el dekoratív és ízbeli tulajdonságukat.

Az ételhez való hígítás megkezdődhet azonnal a csírázás után, vagy várhat egy hónapot. A ritkítási szakaszban a fej és a fél fej fajtákat használják táplálékként, mint leveleseket. Összpontosítunk a 20-25 cm-es sor utolsó végére. A csírázás utáni 60-70. Napon a saláta piacképes formát nyer, amely a fajtájának rejlik, de az érettség elérésekor a modern fajták még ekkor sem hosszú ideig, és ne menjen a nyílba, de nagyon dekoratív és ízletes maradjon (például későn érő félkáposzta saláta Azart fajtából).