Tartalomjegyzék:

Fekete Málna - A Kultúra Fajtái és Jellemzői - Turn, Parázs és Szerencse
Fekete Málna - A Kultúra Fajtái és Jellemzői - Turn, Parázs és Szerencse

Videó: Fekete Málna - A Kultúra Fajtái és Jellemzői - Turn, Parázs és Szerencse

Videó: Fekete Málna - A Kultúra Fajtái és Jellemzői - Turn, Parázs és Szerencse
Videó: "Kultúránk szokásai és az evészavarok" - előadás az Ifjúsági és Közösségi Házban 2024, Március
Anonim

Fekete málna - ígéretes kerti kultúra

Oroszországban a málna mindenütt elterjedt, ahol az emberek mezőgazdasággal foglalkoznak. Kezdetben az emberek meg voltak elégedve az erdőből hozott vadmálnanövényekkel, de az idő múlásával ez nem lett elegendő, és a vadfajokat nagy termőképességű fajták váltották fel, amelyek ősei két faj voltak: közönséges málna - Rubus idaeus L. és fekete málna - Rubus occidentalis L.

Fajtaváltás
Fajtaváltás

Maga a fekete málna két alfajra oszlik: fekete vagy fekete málna - R. occidentalis L. és lila málna - R. neglectus Peek.

A kultúra jellemzői

A fekete málna évelő gyökérrendszerű és kétéves légi növény. A bokor eléri a 2,5-3 m magasságot, és félig terjedő alakú, ívelt túlnyúlással, fekete málnában - a hajtások tetejét kissé megdöntve.

A fekete málna éves hajtásait szürke, viaszos virágzás borítja, különböző tónusúak és tövisek - vastagok, erősek és a hajtás tövére irányulnak, mivel a kétéves hajtások esetében éppen ellenkezőleg, sötétbarna, lila vagy kékes virágzás és virágzás, mint egy pajzs, és lila málnában - vörösesbarna, lila árnyalattal és ecsetszerű virágzattal.

A gyümölcs összetett csonthéjas (bogyós) félgömb alakú, lila málnában pedig lekerekített. A bogyó könnyen elválasztható a gyümölcstől. A tenyészet megkülönböztető jellemzője a kicsi (legfeljebb 1,5 g) vagy közepes (legfeljebb 2 g) bogyó. A bogyók színe fekete vagy sárga fekete málnában, lila vagy rózsaszín-sárga pedig lila málnában.

A betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség tekintetében a fekete málna mindkét fajtáját eltérő érzékenység jellemzi az antracnózalevelekre, a szürke bogyórothadásra, a közönséges pókatka és a málna-eper zsizsikére. A fekete málna télállósága valamivel alacsonyabb, mint a vörös málnaé. A sikeres telelés érdekében hajtásait ősszel meg kell hajlítani, és télire szigetelőanyaggal vagy hóval kell borítani. A fekete málna szárazságtűrése magasabb, a talajigény pedig alacsonyabb, mint a vörös málna esetében. Ennek oka egy erős gyökérzet jelenléte, amely 1,5 m mélységig megy le, és biztosítja a víz áramlását és az ásványi anyag táplálékot.

A fekete málna a cukor, a C-vitamin, a pektin és a tannin magasabb tartalmában különbözik a vörös és a fekete málnától. A fekete málna kevesebb savat, több ásványi anyagot tartalmaz - réz, vas, mangán. Ezek az elemek a folsavval kombinálva pozitívan hatnak a különféle vérbetegségekben szenvedőkre.

Fekete málna fajták

Oroszországban a fekete málnafajtákat az I nevű szibériai kertészeti kutatóintézetben szerezték be. M. A. Lisavenko (Barnaul) V. A. Sokolova, és ajánlott, beleértve a szibériai viszonyokat, különösen az amatőr kertészek számára:

Szibéria ajándéka - a korai középső érés sokféle változata. A bokor 2,5-2,8 m magas, erőteljes, erőteljesen terjed, 9-12 hajtást képez a helyettesítéssel, nem ad hajtásokat. A kétéves szárak világosbarnaak, vízszintesen irányítottak. A tövisek rövidek, szilárdak, lefelé íveltek, az egész hajtás mentén helyezkednek el. Az egyéves hajtások boltívesek, zöldek, erős viaszos, szürke színű virágzással. Kevés a tüske, az egész hajtáson helyezkednek el, merevek, magányosak, lefelé hajlítottak.

1,6-1,9 g tömegű bogyók, világos krém, félgömb alakú, kissé pubertás. A csonthéjak nagyok, homogének, gyümölcsükkel közepesen kötöttek, a csontok kicsik. Az érés békés, a betakarítást 2-3 betakarításban végezzük. Érett állapotban a bogyók nem omlanak össze, betakarításkor könnyen elválaszthatók a gyümölcsöktől. A pép lédús, lágy, kocsonyás, édes-savanykás ízű. A bogyók 12% C-vitamint, 8% cukrot, 0,96% szerves savat, 0,68% pektint és 0,59% tanninot tartalmaznak.

A hozam jó. Az ültetést követő második évben 2,5 kg-ot takarítanak be, a harmadikban - 3,7, a negyedikben - 4,3 kg-ot a bokorból. A télállóság jó, az aszályállóság kielégítő, a bogyók szürke rothadása figyelhető meg a betegségek között azokban az években, amikor a termési időszakban nagy mennyiségű csapadék hullik. Az ilyen évszakokban a betakarítás megőrzése érdekében a bogyókat minden másnap szedni kell, akkor a betegség nem okoz jelentős gazdasági kárt.

A fordulat a korai középérés változata. A bokor 2,4-2,6 m magas, erőteljes, elterjedt, 6-9 hajtásképzőt képez, nem ad hajtásokat. Kétévente barna, vízszintesen irányított hajtásokkal. A tüskésség átlagos, az egész hajtás mentén a tövis közepes hosszúságú, szilárd, lehajolt. Az egyéves hajtások szürkés-zöld színűek, erős viaszos virágzásúak, a tetejük a föld felé hajlik, nem serdülő.

1,6-1,9 g tömegű bogyók, fekete, félgömb alakú, pubertás nélkül. A csonthéjak közepesek, homogének, szilárdan egymáshoz rögzítve, közepesen termékenyek. Az érés békés, a betakarítást 2–4 betakarításban végezzük. Érett állapotban a bogyók nem omlanak össze, betakarításkor könnyen elválaszthatók a gyümölcsöktől. A pép lédús, enyhén viszkózus, édes íze, enyhén savas érzéssel rendelkezik, magas gélképző tulajdonságokkal rendelkezik. A bogyók 16,8% C-vitamint, 10,4% cukrot, 1,1% szerves savat, 0,88% pektint és 0,64% tanninot tartalmaznak.

Ennek a fajtának a hozama magas. Az ültetést követő második évben 3,5 kg-ot szüretelnek a bokorból, a harmadikban - 5,2, a negyedikben - 6,8 kg. Jó télállóság, átlagos szárazságállóság, magas ellenálló képesség a betegségek és a kártevők ellen.

A szén sokféle korai érésű. A bokor 2,2-2,5 m magas, közepes vastagságú, közepesen elterjedt, 9-12 csereprótát képez, nem ad növekedést. A kétéves hajtások szürkésbarnák, erős viaszos virágzással, vízszintesen irányítva. A gerinc gyenge, a tüskék közepes hosszúságúak, szilárdak, lefelé hajlítottak. Az egyéves hajtások zöldek, erősen viaszos, kékes színűek, íveltek.

1,5-1,8 g tömegű bogyók, fekete színűek, tompakúposak, kissé pubertásak. A csonthéjak közepesek, homogének, szilárdan egymáshoz rögzítve, közepesen termékenyek. Az érlelés békés, a betakarítást 2-4 betakarítással végezzük. Érett állapotban a bogyók nem omlanak össze, betakarításkor könnyen elválaszthatók a gyümölcsöktől. A pép lédús, viszkózus, édes-savanykás ízű, enyhén fanyar, magas gélképző tulajdonságokkal rendelkezik. A bogyók 12% C-vitamint, 6,6% cukrot, 0,96% szerves savat, 0,84% tanninot és 0,73% pektinanyagot tartalmaznak.

A hozam jó. Az ültetést követő második évben 2 kg bogyót gyűjtenek a bokorból, a harmadikban - 3, a negyedikben - 5,5 kg. A fajta télállósága és szárazságállósága átlagos, a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség magas.

A szerencse korai érésű fajta. A bokor 1,7-2 m magas, közepes vastagságú, kissé elterjedt, 8-11 pótló hajtást képez, nem ad növekedést. Kétévente barna, vízszintesen irányított hajtásokkal. A gerinc gyenge, a tüskék egyszemélyesek, rövidek, szilárdak, lefelé hajlítottak, barna alapjal.

1,8-2,2 g tömegű bogyók, félgömb alakúak, krémesek, sűrűek, enyhén serdülőek. A csonthéjak közepesek, homogének, közepes termésűek, a csontok kicsiek. Az érés békés, a betakarítást 2-3 betakarításban végezzük. A bogyók nem omlanak össze, érésükkor könnyen elválaszthatók a gyümölcsöktől. A pép lédús, gyengéd, édes-savanykás ízű, kissé puha, viszkózus, magas gélképző tulajdonságokkal rendelkezik. A bogyók 12% C-vitamint, 10,1% cukrot, 1,1% szerves savat, 0,7% pektint és 0,25% tanninot tartalmaznak.

A hozam magas. A második évben 3,3 kg-ot szüretelnek a bokorból, a harmadikban - 4,2, a negyedikben - 5,5 kg-ot. A télállóság és a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség magas, az aszályállóság átlagos.

A fekete málna fő választékát az USA-ban hozták létre, ahol ez a növény széles körben elterjedt. A legtöbb fajta nem télálló, ezért nem nagyon alkalmas Közép-Oroszország viszonyaira. Ezen fajták egy része azonban továbbra is sikeresen termeszthető enyhe télű régiókban, vagy amikor a hajtásokat tél előtt védik. A leghíresebb fajták a Cumberland, az Airlie Cumberland, a Bristal és a New Logan.

Cumberland fajta
Cumberland fajta

Cumberland Oroszország leghíresebb fekete málnája. Közepes magasságú (1,5–2,0 m) bokor ívelt ívelt hajtásokkal, számos éles tövis borítja és vastag viaszos virágzás. Nem képez gyökér utódokat.

Legfeljebb 2 g tömegű, kerek, fekete-lilás, fényes bogyók, a csonthéjasok között fehéres virágzású, szeder ízű édes, szállítható A bogyók együtt érnek és könnyen elválaszthatók a gyümölcsöktől.

Átlagos télállóság, célszerű a hajtásokat hóval vagy más szigetelőanyaggal bevonni. A fajta ellenáll a főbb betegségeknek és kártevőknek, de esős évszakokban az antracnózis súlyosan károsítja. A termelékenység egy bokorból eléri a 3-4 kg bogyót.

Az Earley Cumberland gazdasági, biológiai és morfológiai jellemzői szerint közel áll a Cumberland fajtához, ugyanakkor különbözik a növény korábbi érésétől.

A Bristal a fekete málna egyik legtermékenyebb fajtája, nagy, édes és szállítható bogyókkal. A fajta hátrányai közé tartozik a csökkent télállóság és az antracnózissal szembeni instabilitás.

Az New Logan közel áll a Cumberland fajtához. A fő megkülönböztető jellemzők a következők: korábbi érési periódusok, fokozott ellenállás az antracinosokkal szemben, alacsonyabb télállóság.

Ajánlott: