Halászat A Szürke Lónál, éjszakai Sodródás Egy Jégtáblán - Milyen Izgalomhoz Vezet

2024 Szerző: Sebastian Paterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:50

Horgászmesék

Amint hangos tavaszi cseppek kezdenek csengeni, én és állandó horgásztársam, Alekszandr Rykov, ismét az utolsó jégen horgászni megyünk, esküszünk, hogy ez mindenképpen az utolsó téli utunk. Tehát ezúttal is megígértük rokonainknak.

A Cape Seraya Horse közelében, a Finn-öböl déli partján, a parttól három kilométerre horgásztunk. Nem volt jó a horgászat: többnyire kicsi sügér volt, és néha azonos kaliberű csótány és aljnövényzet került elő. A legjobb helyeket keresve a halászok egy része tovább ment a parttól. A harapás ott sokkal jobb volt. Erről a nem messze tőlünk ülő halásznak barátja számolt be mobiltelefonján.

Néhány horgász elkezdte felhúzni magát. Rykov és én is a példájukat szerettük volna követni, de a feltámadt erős szél megállított minket. A jég körülötte recsegni kezdett, és néhol megtört. Ezt látva a legtöbb horgász haladéktalanul elindult a part felé. Párommal is megközelítettük a partot, de mégis úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a horgászatot.

Vonzott minket az a tény, hogy látszólag a közelben volt egy sügérnyáj, mivel a harapás egyértelműen aktiválódott. Igaz, csak velem. Rykovnak még mindig nem volt meg. Összehasonlítottuk a csalinkat. A kötegek azonos színűek és méretűek voltak. Az egyetlen különbség az volt, hogy a jigem horgán egy narancssárga, míg Rykovnak kék volt. Amint narancsra cserélte, ő is harapni kezdett.

Elfoglalt ezekkel a manipulációkkal és a horgászat izgalmában, nem vettük észre, hogy a köd mindent körülölel körülöttünk. És hamarosan havazni kezdett. Felismerve, hogy sötétedni készül, gyorsan összeszedtük a felszerelést, a halakat és habozás nélkül átmentünk a partra. Még egy fél kilométer sem telt el, amikor ürömre bukkantak. Megpróbálta megkerülni, derékszögben fordult és balra ment. Tizenöt perccel később ismét a lyuknál voltunk.

- Kiderült, hogy leszakadt … - Rykov szomorúan foglalta össze sétáinkat.

Nem mondtam semmit. Szó nélkül egyértelmű volt. Mivel addigra a szürke ködfátyol sötétséggé változott, nem mertük megkockáztatni, és miután száz méterre elmozdultunk a legközelebbi jéglyuktól, úgy döntöttünk, hogy az éjszakát a jégen töltjük. A kis dudorok közelében elhelyezkedtek, és mobiltelefonon felhívták a mentőket. Azok káromkodva ígérték reggel, ha lehet, helikoptert küldenek.

Lehetetlen leírni azokat az érzéseket, amelyeket átéltünk, ismeretlenek gyötörtek, hallva a mozgó és ütköző jégtáblák baljós recsegését és tisztán érezve az alattunk lévő jégmező ingadozásait. Érthető szorongással vártuk a reggelet. Amikor pedig virradt, körülnéztünk és rájöttünk, hogy nagyon szerencsések vagyunk

A jégtábla tegnap szakadt el a parti jégtől. És most, bár három oldalról víz vette körül, az éjjel irányt váltó szél a negyedik oldalt ismét a parti jégbe szorította. Üdv volt! Anélkül, hogy megvártuk volna az ígért helikoptert, lassan vonultunk a partra, óvatosan kopogtattunk a jégen. Kúszva, hátizsákokat és horgászládákat tolva elénk, átmentünk a legveszélyesebb helyen - jégtáblánk és a parti jég találkozásánál. És csak utána fellélegeztek: a veszély elmúlt.

És egészen a közelben, mellettünk, vidáman csevegve, egyre távolabb a parttól haladók haladók csoportjai mozogtak, akik éppen egy horgászatra érkeztek. Számukra az utolsó jégen történő horgászat vagy csak most kezdődött vagy folytatódott. Rykovnak és nekem mindenképpen vége! Igaz, csak a következő évig …