A Gyümölcsnövények ásványi éhezése

2024 Szerző: Sebastian Paterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:50

Olvassa el a cikk első részét: A növények ásványi táplálkozásának elemei

A növényekben a foszfor éhezése meglehetősen ritka, és a gyökérzet növekedésének és a növények magasságának visszamaradásában fejeződik ki. A hajtások rövidek és vékonyak, gyakorlatilag nem nőnek.

A levelek is jellegtelenné válnak - keskenyek és hosszúkásak. Az alsó levelek többek között különös kékesszöld színt kapnak, néha még bronz árnyalattal is. A virágok és a gyümölcsök elég sokat hullanak le.

Az egresekben a foszfor hiánya a levelek lila színét vörös-lilára változtatja, emiatt a ribizli levelein apró barna foltok vagy sötét bronz perem jelennek meg. Az eper régi levelei lila-bronz színűek, a levél alsó oldalán lévő erek lilásak, a száradó levelek sötétek, szinte fekete színűek. A csonthéjas növényekben a foszfor hiánya oda vezet, hogy a gyümölcsök zöldes árnyalatot kapnak, a pép pedig savanyú ízt kap.

× Kertész kézikönyve Növényi faiskolák Áruházak nyaralókhoz Tájtervező stúdiók

A kálium hiánya elsősorban a leveleken jelenik meg. Például az alma, a cseresznye, a szilva, a piros ribizli és az egres esetében kékes-zöld színt kapnak, körtében - sötétbarna, fekete ribizliben pedig piros-lila árnyalat, tavasszal, és néha nyáron ráncok jelennek meg a leveleken.

A káliumhiány legjellemzőbb jele azonban a szárító szövet peremének megjelenése az alsó levelek levéllemezének széle mentén. Egyébként, még akkor is, ha a fiatal levelek normál színűek és méretűek, az ember nem tudja magabiztosan állítani a kálium elégségességét, az érettebb leveleken általában marginális égés jelenik meg.

A cseresznye és a szilva levelein a kálium éhezés fokozatosan jelentkezik, a levelek széle eleinte sötétzöld, majd barnává válik. A málnában a levelek meglehetősen erősen befelé görbülnek, ez a szürke lombozat hatásához vezet, és például az ültetési anyagok minőségének romlásához vezet.

A növényen gyakran meglehetősen sok, rongyos szélű levél látható, amelyek rovarok károsodásához hasonlítanak. A kálium hiánya miatt az egres levelei lila árnyalatot kapnak, és a hajtások az évszak végére elkezdenek elpusztulni. Ami az ilyen növényekből betakarított gyümölcsöket illeti, rossz minőségűek és rosszul raktározottak.

Nagyon gyakran a fák szinte az egész vegetációs időszak alatt normálisan nőnek, és az éhezés jelei csak nyáron jelentkeznek. Az almafáknál ez ahhoz a tényhez vezet, hogy a gyümölcsök nem egyszerre érnek és halvány színűek, a levélhullás pedig nagyon késik. Az eperben a levelek szélén piros szegély jelenik meg, amely aztán barnává válik, a káliumfelesleggel és a magnézium egyidejű hiányával szürke gyümölcsrothadás alakul ki. A szilva jó mutatója a káliumhiánynak.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a gyakorlatban nagyon gyakran nem egy, hanem számos tápanyag hiányzik, ezért hiányuk jelei egyesülnek. Például egyidejű foszfor- és káliumhiány esetén a növények nem mutatnak különleges éhínség jeleit, de rosszul nőnek. Ezen elemek nagy hiányával megjelenhet a hajtások alsó részének és a levelek kivágásának lila színe.

Nitrogén és foszfor hiányában a levelek világoszöld színt kapnak, a hajtáshoz képest éles szögben növekednek és kemények, a növények pedig gyakran nem teremnek. Jelentős nitrogén-, foszfor- és káliumhiány miatt a növények rosszul nőnek, meglehetősen rosszul teremnek és kevés maggal rendelkeznek.

Az ásványianyag-hiány fiziológiai hatása

Az ásványianyag-hiány látható morfológiai hatásai vagy tünetei a különböző belső biokémiai vagy fiziológiai folyamatok változásainak eredményei. A köztük lévő összetett kapcsolatok miatt azonban nehéz lehet meghatározni, hogy egy adott elem hiánya hogyan okozza a megfigyelt hatásokat. Például a nitrogénhiány gátolhatja a növekedést az új protoplazma bioszintézisének gyengébb nitrogénellátása miatt.

De ugyanakkor csökken az enzimek és a klorofill szintézisének sebessége, és csökken a fotoszintetizáló felület. Ez a fotoszintézis gyengülését okozza, rontja a növekedési folyamatok szénhidrátellátását. Ennek eredményeként tovább csökkenthető az ásványi anyagok és a nitrogén felszívódásának mértéke. Gyakran egy elem több funkciót is ellát egy üzemben, ezért nem könnyű meghatározni, hogy melyik funkció vagy funkciók kombinációjának megsértése okozza a látható tünetek megjelenését.

Például a mangán bizonyos enzimrendszerek mellett szükséges a klorofill szintéziséhez. Hiánya néhány funkcionális rendellenességet okoz. A nitrogénhiány általában a fotoszintézis jelentős csökkenését okozza, de más elemek hiányának hatása nem annyira egyértelmű.

Ugyanazon elemek hiánya gyakran különböző módon befolyásolja a fotoszintézist és a légzést. Ami a káliumot illeti, annak jelentős hiánya lelassítja a fotoszintézist és fokozza a légzést, és ezáltal csökkenti a szénhidrátok mennyiségét, amelyek többek között felhasználhatók a növekedéshez. Előfordul, hogy emiatt éppen mozgásuk elnyomódik, és az alacsony tároló szénhidráttartalom miatt a magok képződése is csökken.

Széles körben ismert, hogy a különböző növényfajok elemeinek felhalmozási képességében különböznek. Például a dogwood és a tölgy levelei kétszer annyi kalciumot tartalmaznak, mint az ugyanazon a talajon növő fenyő levelek. Ezért a különböző növényfajok különböző reakciói az ásványianyag-hiányra.

Intézkedések az ásványianyag-hiány leküzdésére

Az ásványi elemek hiányának diagnosztizálására és annak okainak felismerésére a kertészeti gyakorlatban jelenleg létező módszerek fejlesztése hozzájárult megelőzésének módszereinek kidolgozásához. Javításukra több irányban tettek kísérletet, ideértve a műtrágyák kijuttatását, a rendelkezésre álló elemeket a lehető leghatékonyabban hasznosító formák kiválasztását, valamint esetenként a nitrogénmegkötő fajok használatát alátétként a növények nitrogénellátásának javítása érdekében.

A leggyakoribb módszer a műtrágyák kijuttatása, régóta általánosan elfogadott módszer a gyümölcsfák és cserjék növekedésének mennyiségi és minőségi javítására. A műtrágyázást sok éve gyakorolják, mivel a magas földköltség és annak megművelése, valamint a termékek viszonylag magas ára a műtrágyákat rendkívül nyereségessé tette.

A kert nagy területeit gyakran repülőgépekből trágyázzák, és a szennyvíz tisztításából származó iszapot is hozzáadják. Néha a lombozatot és az ágakat karbamiddal vagy más tápanyagokkal permetezik. Az esszenciális tápanyagok ilyen módon történő bevezetését általában a talajkötés helyett pótlékként tekintik.

Ennek ellenére nem szabad lebecsülni, mivel például a nitrogén és a kálium felvitele a talajba és a lombokon keresztül gyakran ugyanolyan hatékony. Itt a módszer megválasztását gazdasági szempontok alapján kell meghatározni, mivel a permetezés során a fakéregre hulló tápanyagok felszívódnak a repedéseken és hasadékokon, valamint a metszésből származó sebeken. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a kertészetben a műtrágyák különféle hatással lehetnek mind a termékek minőségére, mind mennyiségére, legyenek azok virágok, gyümölcsök vagy díszcserjék.

A nitrogén bőséges alkalmazása azonban növeli a hozamot, de gyakran rontja például az alma színét és késlelteti érését. Lombhullató gyümölcsöknél a trágyázás az aromára és a tartási minőségre is kihat. A műtrágyák gyümölcsminőségre gyakorolt hatásának legmélyebb tanulmányait a citrusfélékre végezték. Nyilvánvaló, hogy a műtrágyákat úgy kell kijuttatni, hogy a gyümölcsök minősége és a hozamuk között optimális arány maradjon.

Az "erdei" talajokban gyakran hiányzik a nitrogén, egyes területeken pedig jelentős a foszfor- és káliumhiány. Ezek az elemek a legfontosabbak a gyümölcsfák ásványi táplálkozása szempontjából. Többek között a gyümölcs- és díszfákban gyakran hiányoznak olyan nyomelemek, mint a vas, a cink, a réz és a bór, különösen a gazdag talajon, a mész vagy a homokos talajon.

Az ilyen talajokban a mikroelemeket a legjobban kelátok formájában adhatjuk hozzá. Ami a nitrogénhiányt illeti, a mezőgazdaságban ez a probléma nitrogénmegkötő gyümölcsnövények alkalmazásával, vagy a szervesanyag-tartalom növelésével takarónövények termesztésével küzd. Voltak azonban olyan esetek, amikor a fűtakaró hatással volt az almatermésre, csökkentve azt.

Nagy különbségek vannak az azonos fajba tartozó növények és a különböző fajok között abban, hogy képesek-e felszívni és használni az ásványi anyagokat. Ebből következik, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kedvező fiziológiai jellemzőkkel rendelkező genotípusok kiválasztására, különös tekintettel az ásványi tápanyagok hatékony felhasználására.

Ami magát a trágyázást illeti, annak alkalmazásával a maximális eredmény csak más jelentősen korlátozó tényezők hiányában érhető el. Például a nyári aszály olyan súlyosan korlátozhatja a növekedési ütemet, hogy a megtermékenyítés csak kis mértékben növeli a növekedést, vagy egyáltalán nem befolyásolja azt. A megtermékenyítés hatékonyságát drasztikusan csökkenthetik a mocsaras talajok, a fonálférgek támadásai vagy például a patogén gombák károsodása.

A rovarok vagy gombák által okozott lombvesztés emellett olyan mértékben csökkentheti a fotoszintézist, hogy a növekedést az ásványi anyagok hiánya helyett a szénhidrátok hiánya korlátozza. Ezenkívül még a szabadon termő gyógynövényekkel való verseny is meglehetősen káros lehet. A műtrágyákkal végzett kísérletek eredményeinek értékelésekor figyelembe kell venni az időjárási viszonyokat és más környezeti tényezőket.

Ennek alapján meg kell jegyezni, hogy a jó eredmények lehetetlenek olyan körülmények között, amikor a kedvezőtlen környezeti tényezők olyan szintre csökkentik a fő élettani folyamatok intenzitását, amelyen az ásványi táplálkozás javulásával ezek a folyamatok nem változnak. Jellemzően erősen és gyengén nitrogénre szoruló fajok egyaránt jól reagálnak az alacsony tartalmú nitrogén alkalmazására, de a nitrogén mennyiségének növekedésével a növekedés növekedése még azoknál a fajoknál is csökken, amelyeknek nagy az igénye.