A Halászati utak Kifürkészhetetlenek

2024 Szerző: Sebastian Paterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:50

Horgászmesék

Ha megváltoztatjuk a jól ismert bibliai mondást, akkor jó okkal mondhatjuk: "A halászati módok kifürkészhetetlenek." Valójában, aki még nem ismeri az ilyen helyzetet … Ma bizonyos helyeken a halak nagyon élénken, és néhány nap alatt elfogynak - egyetlen harapás sincs. És ez nem meglepő: a halak egy másik helyre mentek - és ennyi.

De nagyon ritkán fordul elő, hogy egy hal megváltoztatja a látszólag rendíthetetlen függőséget. A halak viselkedésének azonban megmagyarázhatatlan esetei vannak. Elmesélem az egyiket, amely velem történt a Finn-öbölnél, Vyborg közelében horgászat közben.

Mivel a hét közepén horgászni indultam, egyedül találtam magam az öbölben. Könnyen megtaláltam azokat a lyukakat, amelyekben a múlt hétvégén horgásztársaimmal jó munkát végeztünk a szemetelők és a sügérek megrángatásában. Három lyukat választott. Mindegyiket napraforgótorta és kis vérférgek keverékével etették. Vártam. Körülbelül negyven perc múlva elkezdett horgászni.

A horogra tettem a jig "hibát", vérférgeket ültettem. Eleinte a harapások nemcsak ritkák voltak, hanem valahogy letargikusak, határozatlanok is. Különböző lehetőségeket próbáltam ki a horogra, de a halakat nem sikerült észlelni. Feltételezhető, hogy a fúvóka egy aprósággal babrál: a mindenütt jelen lévő kefékkel és az okushkival. Egy idő után a találgatásom megerősítést nyert, amikor sikerült két horgot kihalásznom, amelyekről általában azt mondják: "Csak a szeme és a tövise van".

Hiába változtattam a felszereléseket, változatosabbá tettem a játékukat. Nem volt igazi harapás. De utoljára erre volt szükség! És egyáltalán nem rossz … Csalódottan úgy döntöttem, hogy igyak egy teát, szerencsére dél lesz. Még egyszer kicseréltem a vérférgeket, és leengedtem a rakományt a legközelebbi lyukba, hogy a dobozon ülve nézhesse.

Kinyitotta a termoszt, és sietve bezárta, így a hajlított bólintás megingott és kiegyenesedett. Felakasztottam és húztam egy kétszáz grammos brojlereket a jégre. Leírhatatlanul örült, gyorsan elültetett egy friss vérférget, és egy jigével kezdett játszani: először a legalsó, majd a félvíznél, végül pedig szinte a jég alsó szélénél. Jaj, semmi trükk nem segített - üres.

Kiderült, hogy a gazember véletlenül csipkedett. És én, letéve a horgászbotot, ismét felvettem a termoszt. De a teázás ismét kudarcot vallott. Ennek oka a harapás. És megint a gazember. Újra elkezdtem egy jig-el játszani. Hiába.

„Állj meg - mondtam magamban -, itt valami nincs rendben…”, és elgondolkodva érdekes következtetésre jutottam: a halak valamilyen oknál fogva nem egy mozgó, hanem éppen ellenkezőleg, egy álló állaton harapnak. Ennek ellenőrzésére egyszerűen leengedtem a jiget egy lyukba, és a következőben elkezdtem vele játszani. Meglepetésemre egy másik gazember vette mozdulatlan jigre. Ezután két rögzített rúddal ellátott rudat engedtem le a lyukakba, és rövid időközönként harapások követték mindkettőt. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez korántsem baleset, hanem mintázat.

Igaz, a harapás meglehetősen gyorsan kezdett gyengülni, majd teljesen abbamaradt. Addigra már tucatnyi gazembert fogtam el. Természetesen nagyon örültem a fogásnak, de a halak a szokásokkal ellentétben miért vették mozdulatlan jigre? Végül is minden horgász tudja, hogy a jig-kel való horgászat jelentése játékban van. Nem hiába találták ki számtalan módon a jig-kel való játékot. És hirtelen semmi sem szükséges: egyszerűen leengedte a fúrólyukat a lyukba, és elkapta a gazembert. Itt van egy új rejtély: a tenyésztők miért csak haraptak: se csótányt, se süllőt, és még csak nem is fodrosat? Ezekre a kérdésekre nincs érthető válasz. Marad csak spekulálni. A sejtésekben azonban, mint tudják, nincs igazság …