Halak Sora

2024 Szerző: Sebastian Paterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 13:50

Horgászmesék

Ez sajnos a halász pszichológiája: mindig egy már megtörtént eseményt néz. Úgy tűnik számára, hogy ott egész halcsoportok állnak türelmetlen sorban a csaliért. És ha a horgászok észreveszik, hogy valaki harap, akkor azonnal "levágják", vagyis sűrű gyűrű veszi körül őket. És akkor természetesen a búcsú horgászat: senki sem harap. Valami hasonlót láttam ezen a télen a Finn-öbölnél, Vyborg közelében …

Amint a népszerű pletyka arról számolt be, hogy a Finn-öbölben nagy csótány "ment" az iskolákba, több száz halász rohant oda az áhított zsákmányért. Szájról szájra sugárzott egyik halász a másik felé: azt mondják, a múlt héten valaki ennyit fogott, egy másik - annyira, a harmadik - még többet. És általában egyértelműen eltúlzott alakokat hívtak. Igaz, ez általános dolog a horgászok számára. És mindenki egy jó fogásra szomjazva valami ilyesmit okoskodott: "Miért vagyok rosszabb?" Rohant a víztározóhoz, abban a reményben, hogy részt vehet egy horgászünnepen.

Annak ellenére, hogy a fagy nem volt kevesebb, mint húsz fok, és az erős északi szél a végtelennek tűnő sodródást hajtotta át a jégen, halászok tucatjai borsóként öntöttek ki a hintókból, és habozás nélkül az öbölbe költöztek. A legtürelmetlenebbek és a jövevények közvetlenül az állomással szemben telepedtek le, nem messze a parttól. A többség pedig tovább rohant, dédelgetett helyeikre.

A halászok fokozatosan szétszéledtek: a fő rész a hatalmas öbölben maradt (engem is beleértve), a többi az öböl nyílt részén telepedett le, ötszáz méterre tovább. A horgászok lyukakat fúrták és leengedték a felszerelésüket, és alig várták a falatokat. De sajnos nem voltak harapások és trófeák.

Az áhított nagy csótány helyett időről időre rákra, rostára és kisujjnyi okushkára bukkantak. És hiába figyelték egymást a halászok éberen - a szilárd csótány nem vette be.

- Valószínűleg az északi szél a hibás - javasolta a baloldali szomszédom. - Vagy súlyos fagy - folytatta gondolatát a másik horgász.

… Azonnal más verziók következtek, igazolva az ugatást. Ez mindaddig folytatódott, amíg a haladás közben mellettünk elhaladó halász nem dobta: - Amíg itt élezi a rojtjait, az a zöld overallos halász - intett az öböl kijáratához - nagyon vonzó csótányt húz!

A halászok egymásra néztek és elhallgattak. Néhány perccel később a bal oldali szomszédom felkelt a dobozból, és mintha senkihez sem szólt volna, elmagyarázta:

- Valószínűleg elmegyek, megnézem, mi van …

De valamiért horgászbottal és ládával mentem "megnézni".

És bár a helyünkről, ahol voltunk, nehéz volt megkülönböztetni a zöld overallos halászokat, egyértelmű volt, hogy egyre sűrűbb halászok tömege koncentrálódik körülötte. Képtelen voltam elviselni, én is odamentem. De nem kell foglalkozni, csak a kíváncsiság kedvéért.

Még a lyuk felé vezető úton, ahol a zöld overallos srác horgászott, fájdalmasan ismerős képet láttam: sokan gyűltek össze a sikeres halász körül, akik meg akarták osztani vele a sikert. Sőt, akik később jöttek, mint mások, lyukakat fúrtak tőle szó szerint fél méterre. És tényleg harapott! Rendszeresen kihúzott egy súlyos csótányt a lyukból.

Látva, hogy a környezet hamarosan közel kerül hozzá, a zöld overallos srác felkelt a ládából, és mindenkit megszólítva azt javasolta:

- Srácok, menjünk bazár nélkül. Üljön le a helyemen, vegye el a botomat és a halakat. Csak egy feltétellel: fogott egy halat, engedjen utat a másiknak. Röviden: lépj sorba.

Fogta, amint kiderült, a zabpehelyet a fűrészgépre, és a lárvát egy bojtorján lepkével ültette a horogra. És ez a csodálatos horgászat megkezdődött … A horgászbot tulajdonosa egy lárvát adott ki minden kedves embernek. És érdekes módon annak ellenére, hogy minden horgásznak megvolt a maga módja, hogy jig-el játsszon, a harapás nem gyengült.

Valakinek két csótát, valakit egyet sikerült elkapnia, és néhányan még nem értek be a fordulóba, amikor a zöld overallos srác azt mondta:

- Minden srác, a horgászatnak vége, mivel a fúvóka már nincs ott, - és a meggyőzés érdekében egy üres dobozt mutatott a közönségnek a bojtorján lepke alól. - Mi a lyuk titka? - kérdezte valaki a környezőből. - Takarmánymoly lárvákkal etettem meg a lyukat, és a torta csak felveszi. Igen, és van egy megfelelő jigem - magyarázta a szerencsés halász, és bezárta a dobozt.

Az öklét felemelve hangosan így szólt: - Chao, uraim! és vidáman fütyörészve a part felé tartott.

Miután távozott, folytatódott a horgászata a lyukán … De az előző siker nélkül. Talán azért, mert senkinek sem volt egy bojtorján lepke, vagy egy nagy hal más helyre ment, vagy egy zöld színű munkaruhás srác vitte magával a szerencsét. Tehát a lyuk titka (ha volt ilyen természetesen) megoldatlan maradt.